Capital Square Irodaház
Az épület, pontosabban a telek beépítésének története viszonylag hosszú időt ölel át, hiszen az első változatok még a Lakóterv Finta műtermében (1993) készültek. A nyolcvanas évek ún. osztrák hitelkonstrukcióban épített házai révén több osztrák (később más uniós) beruházó is meglátta a lehetőségeket a magyarországi ingatlanbefektetésekben. Ennek egyik jó terepe volt a Váci út menti volt gyárterületek revitalizációja, aminek nyomán kialakult az ismert irodakorridor.
A telek, melyre az irodaház tervei készültek, az ELMŰ alulhasznosított telephelye volt, amely főleg transzformátorok tárolására szolgált. A telek számos hátrányos adottsága mellett rengeteg előnnyel rendelkezett: egyrészt „a belváros széleként” tekinthetünk rá, másrészt van közvetlen metrókapcsolata, illetve több városi tengely keresztezésénél terül el és négy oldalról utcával határolt.
Az első, 1998-as tervváltozatok egy többszintes bevásárlóközpontot és egy bürotelt vizionáltak, amiből később már csak az irodafunkció maradt. A megépült ház építtetője végülis a német HOCHTIEF cég lett, akik egyrészt megfelelő nagyvonalúsággal kezelték az irodai paramétereket és a választandó anyagokat, szerkezeteket, ugyanakkor első magyarországi befektetésük okán szinte már kishitűen aggódtak a bérbe adhatóság miatt. Ennek végül az építészetben is megjelenő következményei lettek, hisz nem merték vállalni az együtemű építést, és ennek kihatása lett az egyes szárnyak helyzetére, távolságára is. A telekkel indultunk egy kétfordulós befektetői pályázaton is, melynek keretében a Magyar Rádió számára kerestek új székházat. Ez a feladat sajnos elég gyorsan lekerült a napirendről.
A beépítésre rengeteg változatot készítettünk, hiszen a kerület akkori főépítésze is szorgalmazta a magasház felépülését ebben a csomópontban. A hely adottságai, az akkor szemben még létező Vízművek székháza és a volt Volga szállóval kapcsolatos kérdőjelek tulajdonképpen alátámasztották ezt a városépítészi törekvést. E szándék azonban a területre nem sokkal korábban elkészült új szabályozási terv átdolgozását, a beruházás időbeli elhúzódását, és a fővárosi szabályozástól való eltérés miatt az engedélyezés elbizonytalanodását is jelentette volna, tehát a konvencionális megközelítésnél maradtunk.
Ezen belül persze alaposan átgondoltuk a már felsorolt adottságokat és a telek pozícióját. A Dózsa György út törése és a közművek miatti telekugrás segített a bejárat kijelölésében és egyúttal hozzájárult ahhoz a szabályozási elváráshoz, hogy az új épület ne akadályozza az ELMŰ saroképület érvényesülését. Ez az elrendezés egyben lehetőséget adott egy kis teresedés kialakulására, melyet a Váci út felé egy, az évek alatt megerősödött zöld fal zárta, így az épület egy kis medencével és vízjátékkal igényesen kialakított előtérrel is gazdagodott. Tervezői szándék volt az épület nyitottsága, az udvarok átjárhatósága, egyféle belső passzázs kialakítása a Váci út és a Visegrádi utca között, de az elképzelést végül az irodaház biztonsági rendszere nem tette lehetővé. További fontos szempont volt a Pulszky utcai oldal kezelése, ugyanis ebben az irányban lakóépületek sorakoznak, melyeket nem akartunk egy merev fallal elszigetelni. Így ezen az oldalon egy fogas beépítést terveztünk, mely öbleivel beengedi a lakóépületek közötti zöldet. A zárt funkciók fellazítását segítette az is, hogy a Dráva utca irányában egy 6 méteres, a Visegrádi felé pedig egy 3 méteres sávot engedtünk át a közforgalomnak. Ez egyrészt levegősebb, előkertekkel fellazított beépítést tett lehetővé, másrészt barátságos környezetet biztosít a földszinti üzleteknek, vendéglátó funkcióknak. Az összességében a telek 12 %-át érintő közterületbe vonás persze azzal az előnnyel is járt, hogy a szintterületi mutatót és ezáltal a bérbe adható területet megnövelhettük. További kihívás volt a metró szellőző áthelyezése, illetve integrálása az új épületbe, melyet úgy oldottunk meg, hogy az egyébként középfolyosós szerkesztésű szárnyat itt öttraktusossá bővítettük és a kürtőt a középső traktus Pulszky utcai szélére rejtettük.
Az épület környezetét nagy gonddal kezeltük tehát, ami természetesen a belső udvarokra és az északra néző zöld öblökre is vonatkozott. Itt sikerült feloldani a korábban említett biztonsági lehatárolást, azáltal, hogy az ide települt étterem mind kívülről, mind belülről tud vendégeket fogadni. Komoly tervezési alapvetésünk volt a kültéri gépészet elrejtése és a tető ötödik homlokzatként történő kezelése. Ennek érdekében az összes tetőfelületet extenzív vagy intenzív zöldtetőként terveztük meg, a gépészetet pedig a kiemelkedő keresztszárnyak süllyesztett udvaraiba rejtettük el.
A környék ipari épületei közül – az azóta lebontott - a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának formavilága hatással volt irodaépületre is. Az észak-déli szárnyak másfél szinttel elemelkednek a hossz-szárnyaktól, és ezek kaptak egy ferdén hullámzó fémfedést. Mint épületeinknél általában, itt is kerestük a környező építészethez illeszkedés módját, a választandó anyagokat. A szomszéd épületek arculata meglehetősen heterogén, így az ELMŰ sárgatéglás épületéhez próbáltunk anyaghasználatban kapcsolódni. Ehhez nagytáblás égetett kerámia burkolatot választottuk, mely az ún. bagettekkel kiegészítve változatos és időtálló homlokzatképzést tett lehetővé. Természetesen sok az üvegfelület is, melyeket külső síkra helyezett mozgatható lamellákkal árnyékoltunk. A ház homlokzati rasztere az irodaházaknál bevált 1,35 m, ennek többszörösei adták a pillértengelyek méretét is (5,40 és 8,10 m). A 6, illetve 8 emeletes irodaszárnyak alatt 3 szintes mélygarázs létesült.
Projekt info
-
60.000 m²
-
2009
-
2005-2009
-
Budapest
-
-
Építészet + Belsőépítészet
-
Iroda + Kereskedelmi
-
Megvalósult
Projekt stáblista
-
-
Kertész Balázs
-
Csobánki Zsuzsa
Dudás István
Füvessy Klára
Hegedűs Péter
Kasza Béla
Koncsol András
Száva István
Tömösi Örs
Varga Titanilla
-
Dobozi László
-
Hochtief Development Hungary Kft.
